Mire helyezzük a hangsúlyt egy kölyökkutya nevelésénél
A kölyökkutya nevelésénél általában 2 végletet tapasztalok a gazdiknál:
- az egyik – általában azok, akiknek nem első kutyájuk – elvárják, hogy a kiskutya rögtön mindent tudjon és bosszankodnak, ha valami nem sikerül, hiszen az előző kutyájuk nagyon okos volt és mi az, hogy ez az új kutya nem tud semmit (mégis honnan tudná? 🙂
- a másik – általában az első kutyások – akik „hagyjunk kölyökkort a kiskutyának” címszóval mindent megengednek nekik, mondván, majd megkomolyodnak és akkor egyszer csak biztos jók lesznek. Eláruljuk, hogy erre nem érdemes várni 🙂
A kölyökkutya nevelésénél a 4 legfontosabb dolog:
- türelem (mindenhez idő kell!)
- következetesség (az elejétől fogva tudnom kell, hogy mit akarok és hogyan!)
- kreativitás (a kutya nem gép, hanem élőlény, akinél nem mindig fog működni ugyanaz)
- játékosság (merjünk hülyéskedni és bohóckodni néha és ne mindent erőből akarjunk megoldani!)
A kölyöknevelésnél elsődlegesen a következőkre helyezzük a hangsúlyt
1. kapcsolat pozitív oldalának erősítése:
- Sok-sok JÁTÉK, DE olyan játék, ami kapcsolatépítő és amiben vannak szabályok: pl. labda visszahozása, húzogatós játékok (hogyan tudom jól felhergelni és megtartani az érdeklődését) és ezzel összefüggésben az „Ereszd” vezényszó, felhergelt állapotban a gazdi kezére odafigyelés, bújócska, kereső és ügyességi játékok megtanítása (mert igen, kedves gazdi, ezeket mind meg kell tanítani a kiskutyának, hogy mindkét fél számára élvezhető legyen a játék! 🙂 Sokkal mélyebb kapcsolatot tudunk így kialakítani, mintha egész nap ülünk a kanapéban és csak simogatjuk a buksiját.
- vezényszavak tanítása jutalomfalat/játék segítségével (pl. ül, fekszik, marad, gyere ide). Minden egyes új feladat megtanításával bővítjük a közös szótárunkat, hiszen ugyanazon a szón végre mindketten ugyanazt fogjuk érteni.
- sok-sok séta, mozgás, szocializáció céljából minél több és inger gazdagabb környezetbe eljutás, ahol a sok-sok közös élmény, mind erősíti a kapcsolatunkat.
- kutya nyelvének megtanulása és helyes értelmezése! Egy kiskutya semmi sem hálál meg jobban, mint amikor érzékeli, hogy a gazdi érti, hogy mit szeretne és arra megfelelő módon válaszol, így alakulva ki a bizalom és az egyértelmű kommunikáció, ami alapköve a későbbi jó kapcsolatnak.
2. Önkontroll, kontroll kialakítása
- „Nem” vezényszó megtanítása. Bár elsőre ez furcsának tűnhet, de sajnos igen, meg kell tanítanom az értelmére, merthogy önmagában a „Nem” szó a kiskutyának semmit sem jelent, akár mondhatnánk „Almát” vagy „Körtét” is helyette. Sok gazdi 10-20szor is elismétli a szót és bosszankodik, ha nem hagyja abba a kiskutya a rosszalkodást, mert hát értenie kellene. Sajnos a kutyák nem a szavak világában élnek, így a hangsúly megemelésénél túl, már az elejétől kezdve tudatosítanunk kell kis kedvencünkben, hogy bizony érdemes a „Nem”-re odafigyelnie – elsőre is! – mert, ha nem hagyja abba, amit tesz, akkor neki valami kelletlen fog következni. És igen, sajnos ez azt jelenti, hogy fájdalmat kell neki okozni pl. egy határozott orra koppintással, fenékre ütéssel vagy pórázrántással. Ez azonban nem keverendő össze a durvasággal! A lényeg a jó időben, jókor és jól = a rossz cselekvéskor miután rászóltam rögtön és határozottan! Egy kölyökkutyánál egy viszonylag kisebb büntetéssel is maradandó rossz élményt tudunk okozni: „Hogy ha rosszat csinálok, a gazdi valóban meg tud büntetni” , mintha ezt már egy felnőtt egyednél próbáljuk kialakítani, ahol sokkal nehezebb dolgunk lesz! És higgyük el, ha jókor – jól szabályt betartjuk, akkor nem félelmet keltünk kis kedvencünkben, hanem tisztelet alakul ki a gazdi irányában!
- Nem mindig az van, amit ő akar! pl. Van játékidő, amikor a gazdi vele foglalkozik és van olyan idő, amikor nyugodtnak kell lenni, mert most pihenőidő van. Az ételhez csak akkor nyúlhat, ha engedélyt adunk rá. Csak akkor csatoljuk rá a pórázt és visszük el sétálni, ha nyugodtan tűri a pórázra vételt. Csak akkor lépünk ki a kapun, ha nyugodtan meg tudja várni, amíg kihívjuk magunk után. Nem lehet minden emberhez és kutyához odaszaladni az utcán. Nem lehet a pórázon össze-vissza rángatnia minket. Nem koldulunk az asztalnál. Hazajövetelkor csak akkor simogatjuk meg, ha nem ugrál fel és még sorolhatnám. Ezek mind-mind apró szabályok, amelyekkel a kiskutya önkontrollt tanul és a későbbiek során nagyon sok kelletlenséget kerülhetünk el.
Sok sikert a neveléshez!