Hogy ne legyen késő bánat Ebgondolat, avagy hasznos tanácsok kölyökkutya gazdáknak
5. rész
Ültetés tanítása
Talán az egyik legegyszerűbb és leggyorsabban elsajátítható vezényszó, amire sokszor már a gazdi sem emlékszik hogyan tanította meg, csak egyszerűen megtörtént.
Mégis, hogy a tudatosság mezejére lépjünk, nézzük meg, hogyan is történik ennek a tanítása motivációs eszközzel (jutalomfalattal):
-
Keltsük fel kutyánk figyelmét („Buksi, figyelj!”)!
-
Mutassuk meg neki a kezünkben lévő jutalomfalatot („Ezt fogod megkapni, ha ügyes leszel!”)!
-
A jutalomfalatos kezünket helyezzük olyan helyre, aminek következtében a kiskutya valószínűleg a kívánt pozíciót fogja felajánlani (pl. ültetésnél jóval a feje fölé, így előbb-utóbb a fenekére helyezi a testsúlyát)
-
Abban a pillanatban, amikor a kívánt pozíciót felveszi (pl. ültetésnél leteszi a fenekét) mondjuk ki a vezényszót, dicsérjük meg és adjuk oda neki a jutalomfalatot!
-
Ismételjük ezt meg még néhányszor!
-
Kutyánk akkor értette meg a feladatot, ha az adott kéz és hangjelre rögtön mindig a kívánt viselkedést ajánlja fel (pl. ültetésnél rögtön leül és nem ugrál már fel, hogy elérje a falatot)
Ha kölyökkutyánk a magasan feltartott jutalomfalatra ugyan az elején még ugrál, de utána rögtön elmegy az érdeklődése és nem figyel már ránk, akkor másik megoldás lehet, ha közvetlenül az orrához tesszük a falatot, és szépen finoman először kicsit megemeljük az orrát (lásd 4. kép), majd egy finoman hátra és kicsit lefelé irányuló mozdulattal rátoljuk a fenekére.
Sok sikert a gyakorláshoz!