A kutyás világban nagy port kavart az a tervezet, mely a póráz nélküli kutyasétáltatást szabálysértésnek minősítené.
Nem értem miért csodálkozunk ezen?
Az utcára kimenve átlagosan 20 gazdából 19 szó nélkül odaengedi kutyáját (akár pórázon, akár szabadon van) a szembejövő emberre/pórázon sétáltatott kutyára. A parkban motorozó gyerekekről a szülők hessegetik el az odaszaladó kedvenceket. Sokszor látni, hogy míg a nyílt téren kedélyesen beszélgetnek a gazdák, addig másoknak az ő kutyáikat kell kerülgetni a járdán, kerékpárúton. Miért várjuk el másoktól, hogy minderre tekintettel legyenek, ha mi nem vagyunk tekintettel rájuk? Miért kötelesek ők igazodni hozzánk?
Mi mit tennénk akkor, ha éppen munkába sietve velünk szembe jönne egy jól szocializált, barátságos, képzett és még velünk közömbösen is viselkedő oroszlán, miközben a gondozója éppen újságot olvas a padon? Még ha nem is félünk az oroszlánoktól, az a tény, hogy szabadon van és kerülgetni kell, már kellemetlenül érintene minket.
Ez a kicsit kisarkított példa talán jól szemlélteti azt, hogy a pórázkötelezettségi kérdésben teljesen másodlagos, hogy jól szocializált, barátságos vagy éppen fegyelmezett kutyánk van-e, hanem a gazda részéről a másokra való odafigyelés a lényeg: a figyelmes gazda az, akinek kutyája szinte észrevétlen marad környezete számára. A nem kutyások szemszögéből tehát teljesen mindegy, hogy egy „jól nevelt, jól szocializált, esetleg vizsgával rendelkező” kutyát kell-e kerülgetniük, akit a gazdája tapintatlanul nem hív vissza vagy egy olyan kutyát, akit a gazdája nem tud visszahívni.
Ennek jegyében a kutyafuttatón vagy szabad zöld területen kívül, ahol más emberek, kutyák mellett is elhaladunk, kutyánknak végig szorosan mellettünk kéne mennie (vagy éppen fárasztó módon percenként magunk mellé kéne rendelni, ha ember jön, kutya jön, macska jön…), tehát tulajdonképpen, ha amúgy is mellettünk kell tartanunk kutyánkat, semmiből sem állna rácsatolni a PÓRÁZT!
A pórázt dobjuk el, a póráz barbárság hangzik több helyről, de tulajdonképpen mi a baj a pórázzal?
Sokat gondolkoztam rajta, míg végül azon egyszerű következtetésre jutottam, hogy egyszerűen KÉNYELMETLEN, még akkor is, ha jól nevelt kutyánk szépen, laza pórázon tud sétálni mellettünk nem beszélve a nem nevelt kutyáról, ezért hát egyszerűbb lecsatolni.
Kik csatolják le mindenhol a pórázt?
Egyrészről, akiknek a kutyája jól nevelt, másrészt azok akik csak azt hiszik, hogy jól nevelt harmadrészt azok, akik tisztában vannak vele, hogy neveletlen, de mégiscsak kényelmesebb elengedni, minthogy pórázon egymást rángassák a sétán.
Kik nem csatolják le a pórázt?
Egyrészről azok a gazdák, akik félnek: félnek elengedni, mert tudják, hogy nem jön vissza ill. félnek odaengedni az övéket más kutyákhoz. Másrészről azok a gazdák, akik tisztában vannak vele, hogy a kutyájuk nincs kontroll alatt és/vagy nem túl barátságos másokkal. Végül vannak azon kevesek, akiknek a kutyája jól szocializált, nevelt csak egyszerűen tekintettel vannak a többi emberre is akár kutyával vagy anélkül találkoznak vele.
A póráz használata – elsősorban lakott területen – tehát egyáltalán nem elvetemült gondolat, hiszen akinek jól nevelt a kutyája, az valószínűleg pórázon is jól tud viselkedni, így miért baj, hogy pórázra kell venni, aki meg nem tudja visszahívni a kutyáját, az miért engedi el? Értem én, hogy kutyánk a legfontosabb számunkra, de azt is értsük meg, hogy ez csak ránk tartozik és nem másokra.
A pórázkötelezettség témában a másik érthetetlen érvelés számomra, hogy egyesek miért hozzák összefüggésbe a póráz használatát azzal, hogy így a gazdák nem lesznek rákényszerülve kedvencük nevelésére, kiképzésére és több lesz a szocializálatlan kutya.
Ezzel nem értek egyet, hiszen mi lehetne nagyobb motiváció a gazdának a kutya nevelésére, mint egy sétán össze-vissza rángató, esetleg mindenkire kitámadó neveletlen eb. Jelenleg éppen azért engednek el sok neveletlen kutyát, mert ezt a kényelmetlenséget nem vállalják. Másfelől mivel városi környezetben mindenki csak a futtatón tudná elengedni kedvencét, így idővel valószínűleg más gazdák nyomására kénytelen lenne mindenki megnevelni kutyáját.
A szocializáció kérdése: Sétán alapvetően sem engedhetem oda minden kutyához az enyémet, így jelenleg és a jövőben is a kutyák szocializációjában a kutyaiskoláknak van és lesz óriási szerepe, ahol heti rendszerességgel biztosíthatunk kutyánk számára KONTROLLÁLT kutyás társaságot.
A pórázkötelezettséget illetően tény azonban az is, hogy kutyánk kiegyensúlyozott viselkedéséhez elengedhetetlen, hogy a mozgásigényét valahol levezessük, amihez jelen pillanatban a városban nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű futtató. Meg kell jegyezni tehát, hogy a pórázkötelezettség bevezetése – elsősorban lakott területen – , csak a futtatók számának növelésével együtt elfogadható. Gondoljunk azonban arra is, hogy a kutyás társadalom megbecsüléséért mi tehetünk a legtöbbet azzal, hogy odafigyelünk másokra!
Írta: Szita Boglárka (Ebgondolat Kutyaiskola)