2012.10.19. péntek
Kimentünk frizbizni a futtatóra. Apróval és Pajkossal próbáltam gyakorolni, hogyan is kell falkában sétálni, több, kevesebb sikerrel elértünk a futtatóra. Pajkos egyre ügyesebben kapkodja a levegőben a korongokat én pedig úgy érzem egyre bénábban dobok, de azért élvezzük. Mire Pajki elfáradt, Apró is végzett a terep felderítésével, és igyekezett tudtomra adni, hogy most dobjak már neki is egyet-kettőt. Természetesen ellágyultam és sajnos a frizbi is amit dobtam… Hiába Apró gyönyörű, mély barna szemei mindig levesznek a lábamról, dobtam a frizbit ééés el is kapja, nem rág rá egyszerűen csodás, csak amikor elkérem tőle, akkor látom, hogy ahogy elkapta, már át is lukadt. Nahát, ismét volt egy frizbink, akkor induljunk haza…Újfent igyekeztem felállítani a falkarendet, azt remélve kicsit elfáradtak és sokkal könnyebb lesz, és igeeen kiderült, hogy Apró képes még lassabb tempóra, sőt majdhogynem húznom kellett, hogy haladjunk is, ehhez képest Pajkos majd ki csattant az energiától így ismét a tekintélyemet kellett volna bevetnem. Méterek választottak el a céltól, amikor a semmiből elénk ugrott egy beagle, legalábbis a mi tempónkban nagyjából így volt érzékelhető, az ellenfél mereven állt feltartott farokkal a kapunk előtt, mi úgyszintén megálltunk egyik kezembe a két póráz vége, a másikban a rágott frizbi és közbe igyekeztem a kulccsal kinyitni a kaput. Pillanatokon belül megállt egy autó is mellettünk, kipattant belőle egy sármos férfi, valami klikkernek látszó tárggyal a kezében és csak nyomogatta, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Mi továbbra is álltunk és vártunk, hátha eszébe jut a bíglinek, hogy már látta valahol ezt az embert és talán neki nyomogat valamit, de semmi, kezdtem kínosan érezni magam és gondoltam inkább bemegyünk az ebekkel a kertbe, aztán rendezzék le a dolgot egymás között. Ahogy lehetett is rá számítani, a kapu nyitására a kis bígli, is úgy gondolta be kellene jönni, mire falkám tagjai heves acsarkodásba kezdtek és én hirtelen a hierarchia legalján találtam magam, szuper… Mindeközben a másik gazdi felhagyott a nyomogatással és szó szerint az útszéli árok túloldaláról vetette rá magát a kispajtásra, majd bevonszolta az autóba némi ráolvasás közepette.
Egy pillanatig felháborított a szituáció, hogy szabadon garázdálkodó kutyával találkozunk és a gazdi még csak annyit se mond, hogy bocsánat. Nem sok választott el attól, hogy megjegyezzem hangosan is, hogy barátom neked aztán jó a kapcsolatod a kutyáddal, de aztán eszembe jutott, hogyan is nézhetett ki kívülről, ahogy a két acsarkodó kutyámat, próbálom betuszkolni a kapun, és inkább hallgattam.
Asztahov Anna