A fent feltett kérdések fontosak és talán sokakat érintenek, azonban egyben igen bonyolultak és nem egy könnyen megválaszolhatóak. Nem véletlen, hogy kutyaiskolánk Alaptanfolyamán a gazdáknak 12 héten keresztül próbáljuk ezt a tudást átadni.
A kutyák egymással való kapcsolatáról a legtöbb gazdának a következő két dolog él a fejében:
1, A kutyáknak találkozniuk kell egymással.
Ha a gazda a közelben meglát egy másik kutyát, akkor övének azzal mindenképpen találkoznia kell, össze akarja őket ismerkedtetni. Egyáltalán nem ritka látvány, hogy a pórázon lévő kutya (legyen az akár csak 5 kg-os) szó szerint odavonszolja a gazdáját a másikhoz.
2, Ha két kutya szabadon van, akkor a cél, hogy egymással játszanak!
Sajnos most sokakat ki kell ábrándítsak, de mindkét nézet TÉVES!
1, Két kutyának nem kell feltétlenül találkoznia egymással!
A mai világban bizony már minden kutyától jogos elvárás, hogy közömbösen tudjon viselkedni fajtársaival szemben (pl. pórázon nyugodtan elsétáljon egy másik pórázas kutya mellett, anélkül, hogy oda akarná rángatni a gazdáját vagy a póráz végén őrjöngene), mint ahogy mi sem köszönünk minden embernek a Móricz Zsigmond körtéren, csak azért, mert emberek. Vegyünk példaként egy egyszerű szituációt: szabadon lévő kutyánkkal sétálunk az utcán, aki meglát a másik oldalon egy kutyát. Ebben az esetben senki sem örülne neki, ha a kutyája átvágtatna a forgalmon csak azért, hogy megnézhesse a másikat. Kedvencünknek tehát meg kell tanítanunk, hogy akár pórázon vagy szabadon van, csak ahhoz a kutyához mehet oda, akihez a gazda odaengedi (Nem ő rángatja oda!), máskülönben a másik kutya jelenlétét nyugalommal és közömbösen kell elviselnie.
Ha szabadon lévő kutyánkat nem tudjuk visszahívni idegen kutyáról, akkor egyáltalán nem szégyen pórázra venni, vagy amíg meg nem tanítjuk neki, addig flexi vagy hosszúpórázt használni!
A közömbösség tanítását már kölyökkorban kezdjük el! Vegyük pórázra a kiskutyát/akár nagykutyát és tereljük el a figyelmét jutalomfalattal, játékkal a másik kutyáról.
2. Két szabadon lévő kutyától nem mindig elvárható, hogy játszanak egymással!
Minden kutya külön egyéniség: egyesek nagyon játékosak, egyesek viszont inkább maguknak valók, ami nem viselkedési probléma, hanem egyszerűen ilyenek. Egy visszahúzódóbb kutyától nem elvárható, hogy önfeledten játsszon mondjuk egy olyan társával, aki játék gyanánt folyamatosan a földbe szeretné őt döngölni (lásd. pl. golden/labrador retrieverek játékstílusa).
Ennek megértésére vegyünk példaként egy emberi társaságot, ahol lesznek olyan emberek, akikkel hamar megtaláljuk a közös hangot és utána még esetleg szórakozni is elmegyünk velük, lesznek olyanok, akikkel ugyan kedélyesen elbeszélgetünk, de ennél többet nem akarunk tőlük, de lehet, hogy lesz olyan is, aki egyenesen unszimpatikus, de őt sem ütjük le egy bunkósbottal, hanem ? főleg ha az unszimpátia kölcsönös ? akkor diplomatikusan ki fogjuk egymást kerülni. A kutyás társaságban is valami hasonló játszódik le, tehát ne várjuk el kutyánktól, hogy esetleg egy számára unszimpatikus vagy vetélytárs kutyával kelljen játszania, hanem ebben az esetben inkább örüljünk neki, ha nem verekednek össze, hanem elkerülik egymást.
Ne tévesszen és ringasson minket gondtalan álomvilágba, hogy kölyök ill. fiatal kutyánk mindenkivel csak játszana, hiszen később, amint agyban is felnő, ez már nem biztos, hogy elmondható lesz. Apró kölyökkortól kezdve folyamatosan tanítanunk kell a helyes viselkedésre és tudnunk kell váltani az aranyos kölyökkutya státuszról a felnőtt, kontrollt igénylő kutya státuszra, méghozzá idejében és nem akkor, amikor a probléma már súlyos.
Ahhoz, hogy kutyánk más kutyával való találkozása ne verekedésbe torkoljon, az első és legfontosabb lépés, hogy ismerjük a saját kutyánkat (inkább domináns, megadó, szereti megkergetni a kiskutyákat…)!
Ennek ismeréséhez elengedhetetlen, hogy felismerjük kutyánk jelzéseit, tudjunk olvasni kutyánk testjeleiből. Ha ezzel a képességgel, tudással nem rendelkezünk, akkor keressünk fel egy kutyaiskolát, ahol segítenek nekünk ebben.
Ahhoz, hogy kutyánk más kutyákkal jól kijöjjön, fontos még a korai szocializáció, tehát, hogy a kiskutya, ahogy megkapta a megfelelő oltásait, minél több idegen, lehetőleg barátságos, eltérő kinézetű kutyával szabadon találkozzon (nem a kerítés mögül!). A kutyák nem úgy születnek, hogy már tudnak kutyául, hanem csak a képességet öröklik a kutyanyelv minél gyorsabb elsajátítására, melyet a fajtársaikkal való játék és érintkezés során tanulnak meg és tökéletesítenek. A kiskutyánk minél több idegen kutyával találkozik, annál fejlettebb kommunikációs készlet áll majd rendelkezésére és annál nagyobb esélye lesz, hogy a más kutyákkal adódó konfliktus helyzeteket nem nyílt agresszióval fogja megoldani, hanem finom kommunikációval igyekszik elrendezni.
Térjünk azonban vissza két kutya találkozásához és a verekedések megelőzéséhez, amelyért már egy kis odafigyeléssel, másokra való tekintettel is nagyon sokat tehetünk!
A kutyás társadalomban nemcsak írott, hanem íratlan szabályok is vannak:
– Ha szabadon sétáltatjuk kutyánkat és szembe jön egy másik gazda, akinek pórázon van a kutyája vagy miután meglát minket, látványosan pórázra veszi kedvencét, illik a miénket is pórázra venni vagy ha tanult kutyáról van szó, látható módon magunk mellé rendelni úgy, hogy a másik gazda is biztos legyen benne, hogy kutyánk nem fogja letámadni az övét, függetlenül attól, hogy a miénk ?mindenkivel barátságos? – e vagy sem. A másik gazda valószínűleg nem véletlenül vette pórázra az övét pl. akár a gazda, akár a kutya fél a többi kutyától, a másik kutya agresszív, esetleg tüzel vagy egyszerűen a gazdája nem szereti, ha mindenki szó nélkül ráengedi a kutyáját az övére. Tartsuk ezt tiszteletben! (a fentiekben feltételezzük, hogy csak az sétáltatja szabadon kutyáját, aki vissza is tudja hívni idegen kutyáról!) A fenti esetek egyikében sem fogja a gazdát az megnyugtatni, hogy a mi kutyánk barátságos, hiszen azt szeretné, hogy ne engedjük oda.
– Kutyánkat a sétán sohase engedjük látótávolságon kívül, főleg ne engedjük, hogy a futtatóba 5 perccel előbb megérkezzen, mint mi. Ebben az esetben ne engedjük el a pórázról! Egy felügyelet nélkül sétáló kutya bizony sok más kutyásnak megnehezíti az életét, nem beszélve pl. a kisgyerekes, babakocsis anyukákról, de akár közúti baleset okozásáról sem!
Ha két pórázas kutyát szeretnénk összeismerkedtetni, akkor
1. mindenképpen kérdezzük meg a másik gazdát, hogy odaengedhetjük-e a miénket.
2. Kérdezzük meg a másik kutya nemét és korát, ami sok mindent elárul. Eltérő nemű kutyák között (kan és szuka) nagyon ritka esetben fordul elő verekedés, ugyanez igaz fiatal kutya esetében is. A kiskutyák ivarérésig egy jól szocializált felnőtt kutya szemében védettséget élveznek, ami nem azt jelenti, hogy ha a kiskutya túl vehemensem játszik, nem fogja helyre rakni az idősebb, de sérülést nem okoznak neki.
3. Ügyeljünk rá, hogy a két kutya lehetőleg laza pórázon szagolhassa meg egymást, de készüljünk fel, hogy bármelyik pillanatban el tudjuk rántani őket egymástól. A póráz feszülése sok esetben agressziót képes generálni.
1. Nagy valószínűséggel verekedéssel zárul a dolog, ha a két kutya magát kihúzva, akár borzolt hátszőrrel, lassú, merev mozgással, felálló farokkal közelíti meg egymást és egyikük sem tér ki a másik ?szúrós? tekintete elől. Ebben az esetben két domináns kutyával van dolgunk (kan ? kan, szuka ? szuka), ahol egyik sem akarja alárendelni magát a másiknak. Ne erőltessük a találkozást, rántsuk el őket egymástól! FIGYELEM! A dominancia nem méretfüggő! Ugyanúgy verekedés alakulhat ki egy tacskó és egy rottweiler között, ahol a nagyobb méretű kutya gazdájára nagyobb felelősség hárul, hiszen egy verekedés során a kisebb kutya fogja húzni a rövidebbet.
2. Szintén ne erőltessük a találkozást, ha a másik kutya farkát maga alá húzva, akár visító hangot adva menekülne a kutyánk elől.
3. Ha azonban mindkét kutya barátságos, farkát erősen kilendítve csóválja, akkor ha tehetjük, engedjük el őket játszani, hiszen szabadon jobban tudnak egymással kommunikálni.
FIGYELEM! A mereven felálló és csak minimálisat mozgó farok (vibráló), felálló hátszőr nem a barátságosság jele, hanem az idegességé, mely nagyobb valószínűséggel torkolhat agresszióba!
Mi a helyzet egy futtatóban lévő kutyás csoportban?
Folytatás hamarosan…