VIGYÁZAT! A kutyás futás függőséget okoz!

Örömmel értesítünk Mindenkit, hogy iskolánkban újraindult a kutyás futás!!

Vasárnap (július 2-án) 18 órakor futás a Bp. XXII. kerület Rókales utca végétől. Táv 3 km (kicsit nagyobb szintkülönbséggel).
 
A futásra mindenkit szeretettel várunk kutyával vagy kutya nélkül :-) Kutya esetén, kérünk mindenkit, hogy pórázon tartsátok őket (ajánlott futóhám és póráz, na meg meleg esetén a végén itatóvíz :-)

Mielőtt eljönnél, érdemes a következő kis írást elolvasni :-D

VIGYÁZAT! A kutyás futás függőséget okoz!

Valahogy mindenkinél így kezdődik…

Kutyás futás! Miért is ne! Nézzük meg! Ismerős emberek, ismerős kutyák, meg egy kis fogyás sem ártana, tehát annyira rossz nem lehet. A megbeszélt helyen vidám, elszánt társaság, ahol a kutyák jót játszanak indulás előtt…idáig nem olyan rossz. Közös bemelegítés?! Ez meg mi? Ezek tényleg komolyan gondolják? Bár senkinek el nem árulnám, de már a bemelegítésben elfáradok…rosszabb kondiban vagyok, mint gondoltam. Elindulunk.

Lelkesen felveszem a többiek tempóját ? hiába javasolják, hogy fussak nagyon lassan – , bár már a második lépés után érzem, hogy a felszerelés nem az igazi: a cipő szorítja a lábamat, a pórázon vergődő kutyám, pedig irdatlan iramban rohanna a többiek után, miközben majd kiszakítja a karomat. A többiek már rég elmentek, de én még mindig csak üvöltözök és rángatom őt a pórázon, arcomról, hátamról patakokban folyik a víz, már majd kiköpöm a tüdőmet és ekkor döbbenek rá, hogy én miért nem futottam eddig soha…MERT UTÁLOK FUTNI! Kutyás futás. Ez meg jó vicc! A kutyámat jelen esetben legszívesebben vagy odaadnám az első szembejövőnek vagy egyszerűen megsemmisítő csapást mérnék rá. Nem, hogy segít a futásban, hanem egyenesen idegesít. A szörnyen hosszúnak és keménynek ítélt néhány 100 méter futás után már gyalogolok és átkozom azt a percet, amikor úgy döntöttem, hogy futni fogok. A találkozási helyen azért megvárom a többieket, hogy legalább a kutyám jót játsszon a végén, majd végre VÉGE…megfogadom, hogy soha többet nem fogok futni.

Másnap izomlázzal, fájó lábbal és kutyámnak köszönhetően sajgó karokkal ébredek, de mire a barátaimmal találkozom, már mindez a múlté és hősiesen mesélem el nekik, hogy én most már a kutyámmal futok. És, ha az ember sportol, akkor mi a következő lépés: A VÁSÁRLÁS, ami feledtet minden megerőltetést és egy új cipőben, pólóban máris máshogy látjuk a világot és úgy gondoljuk, hogy így már biztos jobban fog menni. Emellett természetesen interneten gyorsan megrendelem a kutyás futás nélkülözhetetlen kellékeit: kutyámnak hámot, rugós pórázt és övet, ami ugyan csak később fog megérkezni. Nem baj, jobb később, mint soha.

A következő alkalommal büszkén feszítek új felszerelésemben és már sokkal magabiztosabban mozgok a társaságban, hiszen nem lepődök meg azon sem, hogy a bemelegítés maga is nagyon fárasztó. Elindul a futás. Most már azonban tapasztaltabb vagyok és úgy döntök hallgatok a többiekre és nem az ő iramukban kezdek futni, hanem nagyon lassan. Bár lelkiekben felkészültem a futásra…vagy mégsem. 20 méter után megvilágosodom: De hát, én még mindig utálok futni!! Mivel a futóöv még nem érkezett meg, így amellett, hogy kutyámat legszívesebben kikötném az első fához és otthagynám, hogy tanuljon jó modort, addig néhány 100 méter után a lábamban keletkező fájdalom ismét emlékeztet rá, hogy a futás fárasztó dolog. Nem baj, nem lehetek ennyire nyámnyila, összeszorított foggakkal, patakokban folyó izzadság és levegő után kapkodás közepette is most már egy kis kört lefutok, amit aztán az autóba beszállva, jóleső fáradsággal kész dicsőségként élek meg.

Végre megérkezett a várva várt kutyás felszerelés. Mint a kisgyermek a karácsonyi ajándékra, úgy vetem rá magam és próbálom fel, miközben már szemem előtt látom, ahogy kutyámmal teljes harmóniában suhanok a futópályán. A valóságba azonban hamar visszatérek, amire még mindig sajgó végtagjaim folyamatosan emlékeztetnek. De nem baj, hiszen én már rendszeresen sportolok a kutyámmal, dicsekszem mindenkinek! Kész sportembernek érzem magam! Ezt kutyám sem engedi velem elfeledtetni, hiszen minden egyes alkalommal, amikor a futócipőmben jelenek meg, eszeveszett őrjöngésbe kezd, ezzel adva tudtomra, hogy neki igenis kedvére van ez a futósdi.

Harmadik alkalommal teljes a felszerelés: új cipő, nadrág, futópóló és végre futóöv és rugós póráz. Mostanra kezdek rájönni, hogy a bemelegítés már nem is olyan fárasztó. Elindul a futás és az új öv egyszerűen TÖKÉLETES! Ég és föld a különbség a pórázhoz képest, mintha valaki a kézi mosogatásról most váltana át mosogatógépre (aki nem tudná, óriási változás). Kutyámmal most már egész meg vagyok elégedve, úgy néz ki előbb-utóbb mégiscsak zöld ágra fogunk vergődni, sőt sokszor már nagyon ügyesen húz, ami kifejezetten megkönnyíti a futást. És ekkor úgy érzem fordulópont következett be az életembe: talán mégiscsak szeretek futni? Nézem a többieket, és elhatározom, hogy én is úgy fogok futni, mint ők!

Egyik kutyás futás követi a másikat és már hirtelen azon kapom magam, hogy sokszor én biztatom nagyobb iramra kutyámat, már nem folytatok élet-halál harcot a levegőért és a futás utáni izomláz is már a múlté. ÉLVEZEM A FUTÁST! Hát, ez az, amit talán sohasem gondoltam volna.

Elkezdek tervezgetni, feszegetem határaimat: most akkor többet futok, most akkor már gyorsabban futok…és észre se vettem, már FÜGGŐVÉ VÁLTAM!! :-)

Írta: Szita Boglárka, saját és más kutyás futók élményei és elmondásai alapján.

Kutyás futásról információk ITT!


Fatal error: Allowed memory size of 134217728 bytes exhausted (tried to allocate 4194304 bytes) in /home/birovirag/web/wp-includes/cache.php on line 569